Akinek van párja, annak általában van anyósa is.
Ő az a személy, aki eleinte szeret téged, mert boldoggá teszed a gyerekét, de aztán valahogy ezt az általad hozott előnyt az idők folyamán a háttérbe söpri, és kedvtelve rugózik a hibáidon. Vagyis azokon a tulajdonságaidon, amiket ő hibának érzékel. Akkor is, ha az éppen az előnyöd.
Az "anyósprobléma" azért létezik, mert ezekkel az emberekkel kapcsolatban kettős érzelmeink vannak: szeretnénk mi, hiszen általa született meg az az ember, aki a párunk lett, de ez a szeretet nem jelenti azt, hogy mindent el kell néznünk neki.
Nem nézzük el, ha beleavatkozik mindenbe, nem nézzük el, ha kekeckedik, nem nézzük el, ha beszól, nem nézzük el, ha mindent jobban tud, nem nézzük el, ha megpróbálja ellenünk uszítani a párunkat, nem nézzük el, ha okosabban akarja nevelni a gyerekünket, még nálunk is.
Minden család életében eljöhet az a pillanat, mikor konfliktus robban ki az anyóssal - vagy akár apóssal -, és amiknek általános közös jellemzője az, hogy ezek a konfliktusok örökre megmaradnak sebként, és sosem akarnak begyógyulni. Lehet, hogy csak azért, hogy a legközelebbi konfliktus még mélyebb sebet eredményezzen?
Ezt a blogot egyrészt azért hoztam létre, hogy kiírhasd magadból azokat a történeteket, amik a szívedet nyomják. Hátha könnyebb lesz utána, és hátha begyógyulnak a sebek, és hátha könnyebb lesz elviselni a továbbiakat.
Másrészt pedig azért hoztam létre ezt a blogot, hogy lásd, nem vagy egyedül! Általános probléma, ami majdnem minden családban jelen van.
Írd meg a történetedet, add ki magadból a feszültséget :)
atkozott.tunderek@gmail.com
Az első sztoriig íme egy kis humor az ország egyik leghíresebb anyósáról:
Utolsó kommentek